Nagy Attila Filmklub: Június 16. - Clint Eastwood: Gran Torino

Színes, magyarul beszélő, amerikai filmdráma, 116 perc, 2008

Azt, hogy Walter Kowalsky leplezetlen megvetése, amit embertársai iránt érez, régebbi-e, mint az emberek ellenérzése vele szemben, bajos lenne megmondani. De, hogy egyik fél sem rejti véka alá a véleményét az ügyben, az biztos.

Az öreg ennek ellenére mégis ritkán üt először. Ha békén hagyják, ő sem bántja az embereket. Akinek azonban az ő magántulajdonára, és különösen is féltve őrzött és nagy becsben tartott kocsijára, egy 1972-es Gran Torino-ra fáj a foga, az megnézheti magát, ha vele próbál újat húzni.

Már pedig egyik éjszaka, nem sokkal felesége halála után, pontosan ezzel próbálkozik valaki. Valaki, aki nem más, mint a frissen szomszédba költözött hmong (vietnámi népcsoport) család legkisebb fia, Tao (igaz, nem önszántából, hanem kényszerűségből, de ez a lényegen mit sem változtat). Ám ezt azon az éjszakán Walt még nem tudja, ahogy azt sem, hogy nemsokára éppen ez a fiú és családja fogja megváltoztatni az életét, méghozzá örökre és visszafordíthatatlanul...

Clint Eastwood a legendás színész, és, mondhatni, a western-mozik egyik koronázatlan királya, illetve a közelmúltban a Titokzatos folyó c. thriller és a Levelek Ivo Dzsimáról vagy a Dicsőség zászlaja c. háborús opuszok rendezője, 2008-ban készítette el ezt a számvető és összegző hangulatú, szikár filmet, amelyet a rendező által alakított főkarakter, a koreai veterán, Walt Kowalsky fanyar, de kiérlelt humora, erős párbeszédei és logikus cselekményvezetése tesz nehezen összetéveszthetővé.

A Gran Torino "Befogadók és kirekesztők" c. e féléves programunk utolsó filmjei közül való és mondanivalója megelőlegezi majd az utolsó két mozi üzenetét is. Míg ugyanis eddigi alkotásaink főleg kérdéseket, a mostani inkább válaszokat ad az ebben a témában felvetődő, mindenkit foglalkoztató kérdésekre. S ami miatt különösen is érdekes: a válaszai, úgy tűnik, működnek...