színes, magyarul beszélő, szovjet filmdráma, 135 perc, 1979
Sajnálatos módon Oblomov a tizenkilencedik század Oroszországában született. S ami még rosszabb, nemesi származású hivatalnokként kényszerült leélni életét. Egy olyan világban kellett tehát boldogulnia, ahol minden afelé mutatott, hogy növelje az amúgy is a természetében rejtőző tehetetlenséget és lustaságot - mert ebbe a rendszerbe a változás semmiféle lehetősége nem volt belekódolva.
Oblomov pedig, a rendkívül finom és értelmes úriember lassan, de biztosan elkezdett valami egészen mássá válni, mint amivé válhatott volna egy jobb helyen és egy jobb korban. Kívülállóvá, kirekesztetté - olyasvalakivé akin már túlhaladt az élet. Elszigeteltségét csak növelte tapasztalatlansága, érzékenysége és személyiségének egyszerű bája, amely tulajdonságai a korabeli orosz irodalom egyik alaptípusává, a "fölösleges", azaz a társadalom számára tökéletesen használhatatlan emberré tették őt.
Ivan Goncsarov, a tizenkilencedik századi orosz irodalom nagyjainak, Gogolnak, Tolsztojnak és Turgenyevnek kortársa, valamint Dosztojevszkij egyik előfutára, regényében nem csak főszereplőjének jellemét, de a karakterről elnevezett "oblomovizmus" fogalmát is kibontja - akárcsak a műből készült adaptációjában Nyikita Mihalkov, a 12 (2009), a Szibériai borbély (1999) és a Csalóka napfény (1994) rendezője.
A rendkívüli és meglehetősen nehezen hozzáférhető filmet, mint a "Befogadók és kirekesztők" c. e féléves programunk egyik kivételesen értékes alkotását tűzzük filmklubunk műsorára.
A változtatás jogát fenntartjuk!
(A videóban szereplő Stoltz Oblomov barátja.)
Idő: 2011. 04. 28. 17:00
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése